10_1 parcella
Hauszmann Alajos síremléke, 1930 (10/1-1-4)
Szobrász: Vas Viktor
Építész: Hültl Dezső
Hauszmann Alajos síremléke egyszerre jeleníti meg a 19. század klasszikus funerális művészet hagyományait és a 20. század első felének emlékállítási jellegzetességeit. Az oszlop és a női alak kompozíciója a 1800-as évek végének síremléktípusát idézi. A köztiszteletben álló ember elvesztésének fájdalmát egy lepelbe burkolt, lehajtott fejű gyászoló női alak testesíti meg, aki jobbjában a halhatatlanságot szimbolizáló babérkoszorút tartja. A női alak mögötti oszlopon egy, a földi lét elmúlását szimbolizáló urna áll a lélek örökkévalóságának lobogó lángjával. Az elhunyt szakmáját, építészi mivoltát a posztamensre elhelyezett munkaeszközei, a vonalzó és a körző jelenítik meg. A talapzatra elhelyezett olajág a végső béke és örök nyugalom meglelésének kifejezője. Az oszlop piedesztálján a Budavári Palota épületegyüttesének domborképe látható. Több e korszakban emelt sírjelen megfigyelhető, hogy az elhunyt legjelentősebbnek tartott alkotásai kerülnek rá a síremlék domborművére, kifejezve az elhunyt érdemeinek méltatását, emlékének tiszteletét. Ilyen dombormű ékesíti többek között Alpár Ignác, Zielinski Szilárd és Bláthy Ottó Titusz síremlékét is. Mint ismeretes, Ybl Miklós halála után Hauszmann Alajost bízták meg a Budavári Palota átépítésének tervezésével és a munkálatok lebonyolításával. Az épületegyüttes a több mint tíz esztendeig tartó építkezés után nyerte el a napjainkban is ismert arculatát. A Budavári Palota sok más jelentős épület sorában egyértelműen az építész főművének tekinthető.
Festetics Géza síremléke, márvány, 1928 (10/1-1-8)
Szobrász: Kisfaludi Strobl Zsigmond
Az antikizáló síremlék piedesztálján egy díszes szarkofág áll, amely előtt balra egy gyászoló férfi rója le kegyeletét. A tógaszerű köpenyt viselő izmos akt férfialak a halhatatlanságot és dicsőséget szimbolizáló pálmaágat helyezi el az elhunyt sírládájának tetejére. A férfi ruhadarabja az antikvitásban a társadalmi státuszt is jelölte, amelyet hivatalos vagy ünnepélyes alkalmakkor viseltek. Ez a viselet utalás az elhunyt személy társadalmi rangjára, a fővárosban betöltött magas beosztására, alakjának erőteljes izmai az akaratot, az elszántságot, a lelki erőt tükrözik, a visszafordíthatatlan sorssal való szembenézést és beletörődést. A 20. század első felében a síremlékek gyakori eleme a ravatal, a koporsó megjelenítése, ami a lezárult életút szimbólumaként értelmezhető. Festetics Géza síremlékszarkofágjának faragott növényi díszítményei, a füzérek, a szőlő, a mák és a babérkoszorú a halhatatlanságot szimbolizálják. A síremlék alján elhelyezett koronás Budapest-címer a fővárosban betöltött alpolgármesteri tisztségre utal.
Eötvös Loránd, ruskicai márvány, 1890 és 1932 (10/1-1-9)
Szobrász: Stróbl Alajos, Kallós Ede
A nagy fizikus halálának 10. évfordulóján a korabeli sajtó megemlíti, hogy Eötvös Loránd sírját nem jelöli maradandó síremlék, csak egy egyszerű fakereszt. A síremlék felállítására csak 1932-ben került sor. A márvány emlékmű a Magyar Tudományos Akadémia, a kultuszminisztérium és a báró Eötvös József Collegium adományából készült el. A síremléken Eötvös Loránd emlékét a fizikus márvány posztamensre helyezett portrészobra idézi meg. A tudósról eredetileg Stróbl Alajos, a századforduló legkiemelkedőbb portrészobrásza készített gipszportrét még 1890-ben, miután elkészült édesapjának, Eötvös Józsefnek, az egykori vallás- és közoktatásügyi miniszternek bronz mellszobrával, amit a svábhegyi Eötvös-villa udvarán avattak fel. A síremlék plasztikus eleme a család kívánsága szerint az elhunyt portrészobra, amit Kallós Ede szobrász faragott meg az egykori, Stróbl által készített mellszobor alapján.
Thallóczy Lajos síremléke, mészkő, 1918 (10/1-1-14)
Szobrász: Horvai János
Thallóczy Lajos (1857–1916) a dél-szláv népek történetének első hazai kutatójaként jelentős szerepet töltött be az Osztrák-Magyar Monarchia balkáni politikájában.1901-től az Osztrák-Magyar Monarchia ellenőrzése alá vont Bosznia-Hercegovina oktatási, művelődési és kultuszügyeinek felelőse lett, 1915-ben az I. világháború során megszállt Szerbia polgári kormányzója. Halálát a herceghalmi vasúti szerencsétlenség okozta, Ferenc József temetéséről Pestre jövet. Síremléke a hazai balkán kutatás megteremtőjének és a térség politikusának állít emléket a szarkofág mellett álló, két féle népi viseletbe öltözött férfi alakjával. A jobb oldali ülő figura egy maga elé meredten tekintő magyar paraszt, a másik egy, arcával a koporsóra boruló bosnyák. Megtört alakjuk a közös fájdalmat és a gyászt fejezi ki, a kőláda tetején összekulcsolt kezük a közös sorsban való osztozást példázza. A készülő alkotást maga Albrecht főherceg is megtekintette 1918 nyarán a szobrászművész műtermében. A kompozíció gipszmodellje szerepelt a Céhbeliek (Magyar Képzőművészek Köre) művészcsoportjának a Nemzeti Szalonban 1918-ban megrendezett kiállításán, valamint a Műcsarnok 1919-ben megrendezett Téli Tárlatán, ahol „érdekes felfogású” Thallóczy-emlékműnek aposztrofálták. A síremlék 1920-ban került az elhunyt hantja fölé, avatása vélhetően a politikai események tragikus alakulása miatt nem kapott nyilvánosságot.
Rózsavölgyi Gyula, bronz, 1930 (10/1-1-17)
Szobrász: Ligeti Miklós
A nagy köztiszteletnek örvendő egykori fővárosi alpolgármester díszsírhelyét monumentális figurális kompozíció jelöli. Egy ember nagyságú, huszár ruházatot viselő férfialak a kősír fölé hajolva, rózsákból álló hatalmas koszorút helyez el rajta. Sujtásokkal gazdagon hímzett, szőrmével díszített mentéjét bal vállán lógatva viseli, lelógó tarsolyát pedig Budapest címere ékesíti, amely az elhunyt fővárosi szolgálatára utal. A fejét kissé lehajtó férfi mozdulata és testtartása a bánat és a kegyelet érzéseit keltik. A haza és a főváros iránti elkötelezettségéről ismert várospolitikus síremlékén a nemzet gyászát és tiszteletét a huszár alakja idézi meg, ami szimbolikus kifejezése az elhunyt küzdelmekkel teli, egyben sikeres életpályájának. 41 évnyi szolgálata alatt minden poszton szakmai sikereket ért el, a főváros kultúrpolitikájának alapjait fektette le, legfőképpen iskolaalapító tevékenységével. A koszorú szalagjainak felirata: Budapest közönsége.
Ligeti Miklós a sírszobrot eredetileg márványba faragva képzelte el, végül bronzból öntött verzióban készült el.
Grave of Alajos Hauszmann, 1930 (10/1-1-4)
Sculptor: Viktor Vas
Architect: Dezső Hültl
The grave of Alajos Hauszmann represents the traditions of classical funerary art of the 19th century and at the same time the commemorative traits of the first half of the 20th century. The column and female figure composition evoke the grave type of the end of the 1800s. The female figure wrapped in a mantle, head bowed in mourning, holding a laurel wreath symbolizing immortality in her right hand, embodies the pain of losing a publicly respected individual. On top of the column behind the female figure there is an urn, symbol of the passage of this earthly existence, complete with the flame of the soul’s immortality. The deceased’s vocation, architecture, is signalled by representations of his tools, a set square and compass, on the pedestal of the memorial. The olive branch on the base expresses final peace and eternal rest. There is a relief of Buda Castle Palace also on the column’s pedestal. Graves erected around this time often included depictions in relief of the works of the deceased considered most significant, thereby expressing appreciation for his merits and respect for his memory. Such reliefs are also to be found on the graves of Ignác Alpár, Szilárd Zielinski and Ottó Titusz Bláthy, among others. In the wake of the death of Miklós Ybl, Alajos Hauszmann was charged with planning the reconstruction of the Buda Castle Palace quarter and executing the work. After more than ten years of construction, the building ensemble took on the image we see today. Amongst many other important buildings, Buda Castle Palace is undoubtedly the architect’s principal work.
Grave of Géza Festetics, marble, 1928 (10/1-1-8)
Sculptor: Zsigmond Kisfaludi Strobl
An ornamental sarcophagus is on the pedestal of the grave in All’antica style, in front of which, to the left, a grieving figure pays homage. The muscular nude male figure wearing a toga is placing a palm frond, symbol of immortality and glory, on the top of the sarcophagus of the deceased. The item of clothing worn by the man also signalled social status in Antiquity. It was worn for official or festive occasions. This attire refers to the deceased’s social rank, his high position in the municipality, and the figure’s powerful build reflects will, determination, and mental strength, the acknowledgment and acceptance of irreversible fate. Depictions of the bier, the coffin are common elements of graves in the first half of the 20th century, which can be interpreted as a symbol of a life brought to a close. The carved floral ornamentation on the sarcophagus of Géza Festetics, the garlands, grapes, poppies and laurel wreaths, are symbols of immortality. The Budapest coat of arms with crown located at the foot of the memorial refers to the deceased’s position as deputy mayor of the municipality.
Loránd Eötvös, Rușchița marble, 1890 and 1932 (10/1-1-9)
Sculptors: Alajos Stróbl, Ede Kallós
On the 10th anniversary of the death of the great physicist, the press highlighted the fact that the grave site of Loránd Eötvös was not designated with a permanent memorial, simply a plain wooden cross. Installation of a gravestone only happened in 1932. The marble memorial was made using donations from the Hungarian Academy of Science, the culture ministry and Baron Eötvös József College. The memory of Loránd Eötvös is recalled with a portrait sculpture of the physicist placed on a marble pedestal. Originally, Alajos Stróbl, the leading portrait sculptor at the turn of the century, made a plaster portrait of the scientist back in 1890, having just completed a bronze bust of his father, József Eötvös, the former minister of religious and educational affairs, which was unveiled in the courtyard of the Eötvös villa on Svábhegy. In line with the wishes of the family, the plastic element of the memorial is a portrait sculpture of the deceased, which was made by sculptor Ede Kallós on the basis of the Stróbl bust.
Grave of Lajos Thallóczy, limestone, 1918
10/1-1-14
Sculptor: János Horvai
Lajos Thallóczy (1857–1916), as the first Hungarian researcher of the history of the South Slav peoples, played a significant role in shaping the Balkan policy of the Austro-Hungarian Monarchy. From 1901, he was responsible for educational and cultural affairs of Bosnia-Hercegovina that had been brought under the control of the Austro-Hungarian Monarchy, and in 1915, during the First World War, he was civil governor of occupied Serbia. He died in the Herceghalom rail disaster on his return from the state funeral of Franz Josef. His grave commemorates the founder of Balkan research in Hungary and the politician for the region with two male figures wearing different folk costume positioned either side of the sarcophagus. The slumped figure on the right depicts an anguished Hungarian peasant, the other a Bosnian in mourning with face turned towards the coffin. Their sorrowful figures express a common pain and mourning, and their hands joined on the top of the sarcophagus exemplify a shared destiny. Archduke Albrecht himself paid a visit to the sculptor’s studio to view the progress of the work in summer 1918. A plaster model of the composition appeared at an exhibition arranged by the arts group of the Guilds (Hungarian Fine Artists’ Circle) staged in the National Salon in 1918, and at the Winter Show organized by the Kunsthalle in 1919, where it was cited as the Thallóczy memorial of ‘interesting concept’. The memorial was erected over the mortal remains in 1920; it is likely its inauguration was not widely publicized due to the tragic course of political events.
Gyula Rózsavölgyi, bronze, 1930 (10/1-1-14)
Sculptor: Miklós Ligeti
The ceremonial plot of the former deputy mayor of the municipality, who was held in great esteem, is marked by a monumental figural composition. A life-size male figure wearing the uniform of a hussar is bending over the grave, placing a huge wreath of roses on it. He wears his jacket richly embroidered with frogging and embellished with fur hanging over the left shoulder, and his dangling sabretache is adorned with the coat of arms of Budapest, a reference to the deceased’s public service in the capital. The movement and posture of the man who is slightly bowing engenders feelings of sorrow and veneration. The figure of the hussar on the grave of the city father known for his devotion to homeland and capital evokes the nation’s grief and respect; it is a symbolic expression of the deceased’s career that was full of difficulties yet at the same time successful. In the course of 41 years of public service, he achieved professional success in all his positions, he laid the foundations of the cultural policy of the capital, primarily through his activities establishing schools. The inscription on the ribbons of the wreath reads: ‘The people of Budapest.’
Originally, Miklós Ligeti conceived of the sculpture being worked in marble but in the end it was cast in bronze.
Vissza a szoborpark listára